osgyányi sára: 2016

Ars poetciám:

A szülőföld, a haza, Magyarország, és az otthon témái mögött, személyes hitvallásomat rajzolom meg, életem helyszíneinek megörökítésével. Az aktuális érzékelésem, az átfutó gondolataim, és a pszichikai valóságom, külső világban való leképeződése foglalkoztat. Figyelmem az, analógiák, párhuzamok és a szinkron jelenségekből kiolvasható összefüggések körül forog. Alapélményem a "vezetettség". Világlátásomban, szellemi meggyőződéseimben ugyanaz a vezér fonál, tartalom van jelen, mint az ábrázoló festészetemben: egy látható jelenségeken túlmutató magasabb rendről való tapasztalat, és egyensúly.

Foglalkoztat az emberi sors, az utak elvesztése, és az önmagunkhoz való hazatalálás élethosszig tartó folyamata. Szellemi alap élményem a "kiút" " kivezető út " "megoldás" tágabb értelemben vett megtapasztalása. Festményeimen sokféle formában láthatóak fényes, fény felé vezető utak : pályaudvarok, utcák eget-földre-tükröző sínei, autóutak, hidak, vagy a víz útjain közlekedő vitorlások.

Interjú 2020. jan. 27 Katolikus Rádió

https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/512952/?utm_source=fblike&fbclid=IwAR3OWwc4qniGdZQsGawQVqt_OK6zDPFaSM6LvuRM5zXAbv1UuF80JmpiziQ

Erről a blogról:
sok évet végigfestettem már, de valójában csak kétféle képet tudok festeni. Az egyik a szemlélődő egyszerű látvány-kép, (kontemplatív) a másik a gondolataimat ábrázoló kép, ezek szimbolista jellegűek.

Legtöbbször pusztán a látvány befogadása inspirál arra, hogy fessek, néha viszont a felgyülemlett közlési vágyam.

Itt ebben a blogban a szimbolista festményeké a főszerep, ezekről szoktam írogatni az http://www.osgyanyi.eu/ honlap pedig tele van egyszerű szemlélődős képekkel.

Aki szeretné élőben megnézni a festményeimet, látogasson el hozzánk!
Műteremlakásunk (Budapesten a hatodik kerületi Vörösmarty utcában), mint állandó kiállítóhely nyitva áll a látogatók előtt.

Egyeztetés: osgyanyi.eu@gmail.com +36 20 8234546

Pár képem az illusztratívokból:

"Nem tudhatom..." 2019 olaj-vászon 80x80 Osgyányi Sára

Hazaszeretet, magyarság-szeretet, szülőföldszeretet, ezek vezettek amikor festettem, és Radnóti versét hallottam magamban... Elképzeltem, hogy néz ki az én kis világom, ahol naponta jövök-megyek felülről, milyen jelentéktelen ábra, de itt lent ebben benne élni maga a mindenség...

Barátság, (nappal és éjszaka az Égbolt kertjében) 2017 olaj-vászon 80x80

Ez a képem nagyon friss, nemrég fejeztem be. Abból született, amit a barátságról gondolok. Egy erő élteti a sok kis egyenrangú virágot. A nagy tápláló fából szívják a nedvet, és beszélgetnek a hozzájuk közelesővel, mint egy nagy közösség kis elemei. Ami a virágnak a faág és a teljes fa, az az embernek az ég, persze nem fizikai értelemben.

Jelenkor 2016 január 80x80 olaj-vászon

Úgy alakult, hogy 2016-ban megfestettem ezt a jelenkor kritikát. Nem tudom jól tettem-e, remélem évek múlva kapok rá belső választ, hogy nekem feladatom-e kritikát festeni.

Itt a világnak ezen a szűk kis részén, ahol én épp élek, (a szerencsés felén) nem látom a leg-embertelenebb dolgokat, csak hírt hallok róluk. Ami engem érint, amivel itt találkozom hétköznapjaim során, ami a jelen korban egy számomra tapasztalható probléma, az a versengés és a szórakoztatás. Ennek tartok görbe tükröt, egy olyan képet, amiben senki nincs a helyén és a saját szerepében. A ló: korlátozott szolga. Versenyző lovas: bohóc. Közönség: üres alakok. Az edző: mérce a magasabb mérce helyett.

2019-ben levettem a képről az edzőt, nem tetszett, túl sok volt, így most a versenyző dominál az óriáskerékkel, ami számomra a "samsara" megidézője...

A kép a verseny témáján keresztül megfogalmazott tárasadalomkritika. A pálya szélén áll a futam előtt a versenylovas, a háttérben egy óriáskerék vonalai rajzolódnak ki. Hova futunk? Mi céllal megy a verseny? Hol építí az életet a nagyszerű emberi teljesítőképesség, és hol fecsérlődik pusztán szórakoztatásra? Személyes nézőpontomból az emberi élet valódi célja, a világosság, a fény építő kiteljesítése szellemi, lelki és életviteli irányban. A közönség kedvéért befutott versenypályák sikere, bizonyos pontról nézve, bohóc ruhába bújt vidámparki szórakozás, múló, hiábavaló megfelelés, csúcsra törés és alászállás, úgy mozdul, ahogy az óriáskerék forog a sok-sok embert szórakoztató békés közép-európai Jelenkor-cirkuszban.

Jelenkor 2016 | olaj-vászon 80x80cm | Osgyányi Sára | www.osgyanyi.eu

Egy-két ilyen festményt készítettem évente, nem sokat és az volt a jellemző, hogy valami belső feszültség szülte őket. Úgy mint a "Jelenkor"-nál, dilemmázom ma is ezeken a képeimen. Párszor koponyákat festettem, hogy az élet múlandósága körül forgó gondolataimat kifejezzem, de aztán rá se bírtam nézni az ilyen képekre, és felmerült, hogy:- minek festettem meg? Nem éri el a célt, ettől senki nem fog részesülni abban a felismerésben amit én magamba forgatok, csak látnak egy ijesztő valamit. Arra jutottam, hogy meg kell találnom a kognitív-disszonanciáim, álmaim és felismeréseim jobb és jobb kifejezési formáit. Direkt kitűztem, hogy nem szerepelhetnek nyomasztó elemek a képen, azok nélkül kell tudnom megfogalmazni a lényeget. A"Barátság, nappal és éjszaka az Égbolt kertjében" vagy itt lejjebb az első, az "Isten országa Blaha Lujza tér " ilyen képek, amiben sikerült a tartalmat a formával összehoznom és szeretem, elfogad a végeredményt.

Paradicsom, megállni tilos 2018 | olaj-vászon 60x60cm | Osgyányi Sára |

Télen kint sötét volt, nem éreztem, hogy árad a kegyelem, csak melankólia jött, csak a tudatom sziklái tartották a mindennapi hitemet, mert a mindenséggel, egyetemességgel való érzelmi kapcsolatom, amiből az életkedvem ered eléggé kiszáradt, keresnem kellett a forrást, Istent, utánamenni, erőt beletenni, hogy halljam Őt a szívemben.... sokat ültem a kis otthon összerakott oltárom előtt, és kerestem a kapcsolatot Istennel, akkor festettem ezt a képet. Mindent bele akartam tömöríteni szokás szerint, mint mindig, amikor ilyen szimbolista illusztratív képet fabrikálok....Megállni tilos: ez egyetemes alapelv, veszélyes kuka: ez intő motívum, a kidobott élet kidobott idő baljós lehetősége, ehető paradicsom földi módon, táblák amik jelek, út, közlekedés ami maga a fontos és hétköznapi élettér......

"Blaha Lujza tér Isten országa"

A többi néha vegyes, a problémásabbakat meg fel se rakom. Az erőszakellenes sorozatomat nemrég levettem a blogról, mert így évek elteltével visszanézve értelmetlen próbálkozásnak látom némelyik darabját.

Pár képem az egyszerű szemlélődőekből:

Az alábbi festményeim, a másik festészeti vonalamba tartoznak. Ezek azt a célt szolgálják, hogy az általam látott valóság, és az engem ért benyomások befogadásából származó témát átadjam. Amit magamba gyűjtöttem azt megörökítem, hogy itthon a falon tovább sugározza felém az élmény energiáját.